| 2010 február 20
Előtte azonban egy kis kitérő, miért is írok róla 2010-ben. Egyáltalán miért PS3 és miért Dead Space? HC gamerek most ne is olvassanak tovább! (Meg xbox-fanboyok se, plíííz!) A PS3 slim megjelenése óta -túl egy karácsonyi vásárlási lázon- az árak mára sokkal barátibbak lettek (65ezer Ft). Ennyiért gamer PC-ről ne is álmodjon senki, az Xbox 360 egy-két bundle csomagja is ilyen magasságban van.
A PS3 tehát egyre elérhetőbb, és a növekvő eladásokon is látszik, hogy sokan választják a Sony talán kicsit sznob konzolját.
Másik remek dolog, hogy a sok tavalyi vagy azelőtti játék ára már fele sincs annak, mint mikor először a polcra kerültek. (Ezt persze nehéz összehasonlítani az XBox-os játékok „warez áraival”). Azért vannak már jobbak is: pl. a Heavenly Sword vagy a Half Life 2 Orange Box már közelít -a jobb helyeken- a 4500.- Ft-hoz. Ezekkel napjainkban sem kell szégyenkezni: amellett, hogy nagyon jók és izgalmasak, már brutálisan látványosak is. Ez a PS3 recycling: nem kell megvenni a legújabb tizenezres árú játékokat! Hiszen a nem túl régi "Év Játéka"-i vagy a Platinum sorozat tagjai kellemes ár/érték arányt képviselnek. Nehogy már gáz legyen egy 2007-2008-as PS3 gamma?
A HL2-t még PC-n vittem végig, volt is hozzá erős gépem, de az Episode One már csak egy slideshow lett nálam anno. Most viszont végre bepótolom és utána jöhet a második rész is, meeeert bizony nemrég én is boldog PS3 tulaj lettem! Van olyan, hogy PS3 slim gamer? (Mégis csak valahogy fikázni kellene az öreg, nagy és hangos, ócska 90nm-es, nem slim PS3-asokat. De jó is ez!) Pusztuló geek-faktorom legalább most csak stagnál. Amúgy a HL2 OB hozzám 4490.-Ft-ért került, míg a héten kaptam az egyik boltból hírlevelet (hírlevél: LOL) abban már 3990.-Ft volt az ár.
Akkor Dead Space. Ez az első játék amivel friss (rookie) PS3 tulajként most nyomulok. Sok helyen írták már, hogy mennyire hangulatos túlélő-horror-sci-fi, mekkora parafaktor, stb. Ez így is van, bár nem egy mai darab, de ez alig látszik rajta. Amúgy is kötelező, mert lassan jön a második rész. Bizony ezzel a játékkal érdemes foglalkozni még egy darabig, szerintem jövőre is elő lehet venni lazán. Zozonál volt szerencsém megcsodálni, szerintem Ő is ezzel kezdte anno és rendesen adós is maradt egy beszámolóval. (Mondjuk Ő könnyű fokozaton tolta, nem úgy mint én, aki impossible közepesen, hoppá. Bár Ő legalább végigvitte, ami nekem jelen pillanatban nagyon nem biztos, hogy összejön.)
A játék gyönyörű, már amennyire lehet ilyet írni egy erőteljesen amortizálódott, mocskos, sötét űrhajóról. Többnyire szűk folyosókon és közepes termekben zajlik a kaland, de néha meg nem. :) Ilyenkor mindig annyira meglepődtem, hogy felmérni is nehéz volt mi milyen messze volt. A sok sivár, szanaszét dúlt helyszín semmi jót nem ígért és ezt be is tartotta a játék. Nem csak a látványtól akadtam ki, hanem a hangoktól is. Ezek ugyanis teljesen moziszerűek, nagyon gonoszul voltak elhintve. Néha nem történt ugyanis semmi, de a sejtelmes suttogásoktól vagy egy-egy hirtelen szörnyröffenéstől az első magabiztosabb lépések után már csak méterről méterre mertem haladni.
A story nem túl komplikált, de azért teljes. Az Ishimura nevű „bolygótörő” hajóval kommunikációs gondok akadtak és ezt mi lettünk volna hivatottak megvizsgálni, főszereplőnk pedig Isaac, a mérnök. Probléma akad is bőven, már a landolás sem sikerül és innen egy véget nem érő borzalomba csöppen a játékos. Hamar kiderül, hogy óriási bajba került az egész csapat és inkább menekülni kell, nem csak javítgatni. Persze ez nem lesz egyszerű sőt, a rémálomban még az ott dolgozó barátnő megmentése már teljesen esélytelennek tűnhet. Egyszerű technikusként kell nagyon kemény alien darabolást csinálnunk, egyetlen jutalmunk a védőruhánk és a fegyverzetként használatos szerszámaink(!) fejleszthetősége és némi remény a menekülésre.
A storyt nem fejteném ki bővebben, egyfelől mert az Electronic Arts jóvoltából a játék teljes egésze magyar felirattal is játszható. Így nyelvi probléma nem adódhat. Másfelől (majdnem) mindenre választ kap mindenki és ahogy egyre jobban fog belesüllyedni a mélyébe tud meg egyre többet és többet. Sok előismeretre egyébként nincs is szükség. A játékot végigvinni nem egyszerű, de 1-2 jótanács betartásával sokkal könnyebb. Teljes végigjátszást ne várjatok: arra ott van a jútyub. Vannak ugyan hazai fórumai is a játéknak, de 3-4000 hozzászólást átböngészni nem túl jó időtöltés.
Engem a gamma azonnal magába szippantott és otthon, este 21h-tól hajnali fél 2h-ig bírtam elsőre. Ezt azonban nem ajánlom senkinek, mert úgy járhatsz mint én: a második-harmadik alkalommal már túl rutinosan aprítottam a csúfját és nem kicsit elfáradtam. A negyedik alkalommal már kissé kifacsarva és idegesen -amolyan speedrun stílusban- kezdtem. A monszták elől inkább elfutkostam, kerültem a harcot. Meg is lett az eredménye: se pénz, se posztó. Ott álltam semmi lőszerrel és annyi életerővel, hogy egy pofontól is meghaltam volna. Azonban nem azt kaptam, hanem hátba egy kis szeretetcsomagot (halál), amit meg sem tudtam nézni kinek-minek is köszönhettem. Ekkor volt úgy, hogy OK, ez nem megy nekem. Ne erőltessük, maradjunk a Tetris-nél. Eltelt egy hét, majd még egy. Ekkora már rendesen elvonási tüneteim lettek és kezdtem kíváncsi lenni, mit és hol rontottam el. Vesztenivalóm nem lévén, kipihenten, lenyugodva újra nekiültem, persze egy jó régi mentéssel. Szépen (már amennyire lehet) higgadtan, papásan, teremről teremre meglátogattam kedves kis barátaimat. Magam is meglepődtem, hogy nem is tucatnyian voltak és a sztázis-plazmavágó kombó milyen eredményesen használható ellenük.
Tanulság: csak nyugisan! MINDEN szörnyet kiiktatva kapunk szép számmal muníciót és pénzt is, a szükségtelen dolgokat pedig nyugodtan eladhatjuk. Második tanuláság: nem azt kell venni a boltban amire vágyunk, hanem amire ténylegesen szükségünk van. Lőszert, orvosi készletet, sztáziscsomagot. Még egy tanács: eleinte érdemes inkább a bevált fegyvert fejleszteni, mint a ruházatunkat. Visszatölteni ugyanis lehet (persze ahhoz menteni is kell sűrűn), de komoly fegyverrel erre nem leszünk sűrűn rászorulva. Hát ennyi. Ennél többel lelőném a poénokat, viszont ennyivel már lehet gyűjteni a trófeákat. Nagy logikai feladványok úgy sincsenek, nem is ezért jó ez a játék.
Ja igen! A Dead Space dobozán lévő korhatárt én komolyan venném! A horror az horror és itt nem csak nézők vagyunk... Végül egyetlen negatívumot mondanék, mert mást nem nagyon tudok. Főszereplőnk meglehetősen csendes, illetve inkább tök kuka. Gordon Freeman sem volt az a szószátyár, de neki tudós lévén ezt még elnéztem, de Isaac esetében egy-két Duke Nukem-féle irónikous beszólás elfért volna legalább a központi számítógép poénos bejentéseire. Na majd a második részben.
